2012. április 15., vasárnap

15. hét: Dédi keresztje

Húsvétra szerettem volna elkészíteni, és a húsvéti blogbejegyzésemben bemutatni. Ez nem jött össze, csak most lettem kész vele.
Biztos tudjátok, hogy sok helyen (főleg vidéken) a házakban van legalább 1 feszület a falon. Sokan a bejárati ajtó fölé, sokan a hálószobába az ágy fölé teszik, hogy vigyázzon rájuk, a házukra, az életükre...Vannak régi darabok, és vannak modern keresztek is. Aki szeretné, biztos talál az egyéniségéhez, lakásához illőt.
Mivel hamarosan költözöm, számomra is fontossá vált, hogy legyen egy kereszt valahol a falon. Nem kirívó, nem nagy, és nem hétköznapi. Ki is néztem magamnak Bardócz Évi gyönyörű keresztjeit, és már rajta voltam hogy rendelek egyet, amikor megtaláltam Dédike régi keresztjét. Mondanom sem kell, végül az utóbbi mellett döntöttem, de nem tettem le arról, hogy egyszer rendelek majd Évitől.
Dédi tanított imádkozni kiskorunkban, sőt, Anya elmondása alapján már pólyás korunkban is megfogta öreg,ráncos kezével a kis kezünket, és a déli harangszókor keresztet rajzolt a mellkasunkra. :)

A kereszt a megszokottaktól merőben eltérő színű, visszafogott apró strasszokkal, fehér csipkével, 1 szem gyönggyel díszített lett, miközben a forma a lehető legegyszerűbb, legletisztultabb maradt. Az akasztója fehér szatén szalag. Igazán Dittis, lányos, modern és nagyon egyedi lett. A csipke egyébként bármikor leszedhető, ha úgy ítélem meg a későbbiekben, hogy túl sok. További képek, és a felújítás menet itt nézhető, olvasható.
Amikor a régi és modern találkozik, avagy a kereszt előtte és utána:



Úgy volt, hogy csak később, májusban kezdem az új blogot. Aztán úgy alakult, hogy hirtelen annyi minden lett, amit meg szerettem volna mutatni, hogy belevágtam. Az álmodLAK a költözésem mozzanatait, a felújítás menetét örökíti meg, ahogy egy házból igazi otthon lesz, ahogy egy álom valósággá válik (remélhetőleg).
Mivel az álmodLAK sokkal személyesebb és számomra igazán bensőséges témát érint, ezért csak egy ideig lesz nyilvános, de utána is követhetitek majd: ehhez nem kell mást tennetek, mint e-mailen jelezni (dittisdolgok@freemail.hu), és én meghívlak titeket.
Addig is ízelítőül van már fent pár bejegyzés, ha kedvetek van, nézzetek szét nálam! :)


2012. április 7., szombat

14. hét: Tripla X

A bátyám bizony már a 30. szülinapját ünnepelte a héten...hihetetlen hogy rohan az idő. Nemrég még együtt játszottunk a kindertojásokban lelt aprócska figurákkal, tollaslabdáztunk az udvaron (a labda mindig szigorúan az ereszcsatornában végezte, és a papára várt, hogy kihalássza onnan) vagy épp bicajoztunk a kemping kerékpárjainkkal a közeli utcákban (amit borzalmasan nehéz volt tekerni, de kit érdekelt ez akkor), most meg már mi is "felnőttek" vagyunk. Igazi felnőttek...furcsa ez, mert úgy érzem, szinte semmi sem változott. Ugyan olyannak látom őt, és magamat is, mint sok-sok évvel ezelőtt.
És köszönöm a Kaporszakállúnak, hogy ilyen klassz bátyám van. Még ha néha egymás agyára is megyünk. :)

Neki készült ez a vérbeli mérges madár, miből másból, mint zokniból. Egy újabb, saját tervezésű zoknilény.
Az angry bird elkészítéséhez segítséget itt kaphattok.


És ezúton kívánok minden kedves olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket!

Kép: Otaku


2012. április 2., hétfő

13. hét: Édes kis semmiség

Nem volt sok szabad időm az elmúlt 2 hétben. Hogy miért, azt majd a hamarosan induló új blogomban fogom Nektek elmesélni. ;) Meg persze a végeláthatatlan kerti munkák sora is jócskán leterhelt, így ha épp lett is volna szabadidőm, addigra úgy elpilledtem, hogy csak bambán pihegtem, és a cicasimogatás volt a maximum, amire ilyenkor képes voltam.

Egy édes kis semmiséget azért tudok mutatni, ami nem más, mint egy cuki, harapnivaló fánkocska, színes tortadarával  a tetején, kulcstartó funkcióval. :) A zoknifánkocska elkészítéshez segítség itt.

  
 
Egyre több kedvelt kreatív alkotóm mutatja be a blogján, vagy a facebook-os profilján a különféle, bolhapiacokon, lomisoktól, internetes fórumokon vásárolt lélegzetelállító csecsebecséit, használati tárgyait. Hihetetlen, miket dobnak ki emberek, és valóban, ami az egyik embernek nem érték, az egy másiknak a szemében igazi kincs lehet. Igen nagy kedvem lett elmenni egy ilyen igazi, "igénytelen" bolhapiacra, ahol tényleg minden fillérekbe kerül, és szó szerint ki kell kotorni a kincseket a "lomok" óriási kupacából. Sajnos, Budapesten és környékén nem igen van ilyen jellegű lelőhely (az Ecseri drága), de ha esetleg tudtok valahol, és megírnátok, azt nagyon megköszönném. (utánanéztem a neten, de a felhozatal szinte a semmivel egyenlő.)
Ezen felbuzdulva újabban az internetes adok-veszek oldalakat is egyre jobban nézegetem (élő bolhapiac hiányában)...mert igen is megéri használtan venni ezt-azt, amit aztán felújítva igazán egyedi dolgok születhetnek. Eddig csak a turikat kedveltem, de úgy látszik, teljesen magával ragadott a "kincskeresés" minden téren. Már az is örömmel tölt el, ha mások "kincseit" nézegethetem. Amíg nem jutok el bolhapiacra, addig azt hiszem a padlásainkon, pincékben,tárolókban is szétnézek itthon, mert szerintem tutira találok néhány elfeledett, de remek "kacatot". :)  Ha így lesz, biztosan megmutatom, amolyan előtte-utána formában. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...