2012. április 15., vasárnap

15. hét: Dédi keresztje

Húsvétra szerettem volna elkészíteni, és a húsvéti blogbejegyzésemben bemutatni. Ez nem jött össze, csak most lettem kész vele.
Biztos tudjátok, hogy sok helyen (főleg vidéken) a házakban van legalább 1 feszület a falon. Sokan a bejárati ajtó fölé, sokan a hálószobába az ágy fölé teszik, hogy vigyázzon rájuk, a házukra, az életükre...Vannak régi darabok, és vannak modern keresztek is. Aki szeretné, biztos talál az egyéniségéhez, lakásához illőt.
Mivel hamarosan költözöm, számomra is fontossá vált, hogy legyen egy kereszt valahol a falon. Nem kirívó, nem nagy, és nem hétköznapi. Ki is néztem magamnak Bardócz Évi gyönyörű keresztjeit, és már rajta voltam hogy rendelek egyet, amikor megtaláltam Dédike régi keresztjét. Mondanom sem kell, végül az utóbbi mellett döntöttem, de nem tettem le arról, hogy egyszer rendelek majd Évitől.
Dédi tanított imádkozni kiskorunkban, sőt, Anya elmondása alapján már pólyás korunkban is megfogta öreg,ráncos kezével a kis kezünket, és a déli harangszókor keresztet rajzolt a mellkasunkra. :)

A kereszt a megszokottaktól merőben eltérő színű, visszafogott apró strasszokkal, fehér csipkével, 1 szem gyönggyel díszített lett, miközben a forma a lehető legegyszerűbb, legletisztultabb maradt. Az akasztója fehér szatén szalag. Igazán Dittis, lányos, modern és nagyon egyedi lett. A csipke egyébként bármikor leszedhető, ha úgy ítélem meg a későbbiekben, hogy túl sok. További képek, és a felújítás menet itt nézhető, olvasható.
Amikor a régi és modern találkozik, avagy a kereszt előtte és utána:



Úgy volt, hogy csak később, májusban kezdem az új blogot. Aztán úgy alakult, hogy hirtelen annyi minden lett, amit meg szerettem volna mutatni, hogy belevágtam. Az álmodLAK a költözésem mozzanatait, a felújítás menetét örökíti meg, ahogy egy házból igazi otthon lesz, ahogy egy álom valósággá válik (remélhetőleg).
Mivel az álmodLAK sokkal személyesebb és számomra igazán bensőséges témát érint, ezért csak egy ideig lesz nyilvános, de utána is követhetitek majd: ehhez nem kell mást tennetek, mint e-mailen jelezni (dittisdolgok@freemail.hu), és én meghívlak titeket.
Addig is ízelítőül van már fent pár bejegyzés, ha kedvetek van, nézzetek szét nálam! :)


2 megjegyzés:

gionetta írta...

Mi a nagymamám keresztjével esküdtünk örök hűséget. Meg is jegyezte András atya, hogy nem szoktak ilyen szép családi darabot hozni. Hát nekem ez kellett, mert mindig szerettem Pannika, csak így hívtuk, szobájában ezt a keresztet és a házat, meg nála lenni. Mert mindig szeretettel és szívesen fogadott. És én voltam az egyetlen, aki mindig ment. sokszor naponta. És én vettem magunkhoz, amikor már nem tudott magáról teljes egészében gondoskodni. Nagyon hiányzik! Köszönöm ezt a bejegyzést! :-))

Ditti írta...

Milyen szép a te történeted is! Örülök, ha felidézhettem azt, ami számodra olyan szép élmény! :) Nekem is hiányzik dédi, sokat emlegetjük, de tudom, hogy Odaföntről, ő is velünk van. :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...