2012. július 22., vasárnap

29. hét: Varrok!

Régóta szerettem volna megtanulni varrógéppel varrni. Most, hogy örököltem egy régi, lábbal hajtós Csepel varrógépet, eme vágyam csak fokozódott, míg végül egy hete anya megmutatta hogyan is működik ez a masina.
És a héten alkalmam nyílt elmenni egy 2 órás ingyen varróórára is, ahol a varrógép használatának alapjait sajátíthattuk el, majd az óra végén egy papírzsebkendő tartót varrtunk. Igazán hasznos volt, tervezem, hogy részt veszek a 45 órás tanfolyamon is.
Ezelőtt sosem varrtam varrógéppel, most meg egy hét alatt kipróbálhattam a hagyományos, lábbal hajtósat és a modern, elektromosat is. Azt mondják, a lábbal-hajtóssal szebben lehet varrni, viszont nekem sokkal könnyebben ment az elektromossal, ráadásul ez utóbbi mindent tud, amit egy kezdő varrónő varrógépének tudnia kell, míg a lábbal hajtós sajnos, csak egyenesen tud öltögetni (és a cikk-cakk öltés már most nagyon hiányzik...). Bár azt is mondják, a régi gépekkel is meg lehet mindent varrni, csak sok esetben kézi varrásra is szükség van, vagy más technikára.
Mivel nincs elektromos gépem, egyelőre a régi gépen varrok. Ha beleszeretek a varrásba az elkövetező hetekben, akkor elmegyek a tanfolyamra. Ha ezután szeretnék itthon is komolyabban elmélyülni a varrásban, akkor azt hiszem, beruházok egy varrógépre is. De jó is lenne! Álmok, vágyak...vajon valóra válnak?

Papírzsebkendő-tartó: kicsit bénácska, de az első varrományom

Itthon az első alkotásom egy levendulazsákocska lett. Csíkos lenvászon-szerű anyagból, csipkével és gombokkal díszítve, levendulával teletömve és nemes egyszerűséggel spárgával megkötve.

Levendulazsák



És ide kívánkozik még egy kedves történet is. Dióda, a kiscicánk az anyagok között talált pihenőhelyet, miközben én varrtam. Erről pedig a kondorosi dédipapa jutott eszembe, aki szabó volt, és akit minden évben meglátogattunk, és néhány napot náluk töltöttünk, míg kicsi voltam. Emlékszem a kicsi, alacsony belmagasságú, dohos illatú házukra, a bimm-bammozó faliórára, a rengeteg haszonállatra, a kertre, a bádog vízhordó kannára, a kutyusokra, a zöldre festett nagykapura és az elengedhetetlen cicákra, akik dédipapa szabóműhelyében szunyókáltak és játszottak rendületlenül. Dédipapa kicsit morgott velük, de igazából sosem zavarta ki, vagy el őket. Ott tanyáztak a nagy kupac rongyhalmon, a varrógépen vagy épp a padlón, a kutyus meg szomorúan konstatálta, hogy csak a cicáknak jár ez a kiváltság. :)




2012. július 12., csütörtök

27-28. hét: Mérges madarak

Korábban már készült egy piros madárka, ami tesóm kollégájának úgy megtetszett, hogy rendelt is rögtön három Angry Birds karaktert szülinapi ajándék gyanánt. Hát, remélem tetszik majd a megrendelőnek és a szülinaposnak is.
Puhák, mérgesek és nagyon zoknik. :)






2012. július 1., vasárnap

26. hét: Levendula koszorú

Még mindig levendula. Remélem, még nem unjátok, mert én még nem! Sőt, egész évben tudnék mit kezdeni a levendulával, egyáltalán nem zavarna, ha folyton virágozna.... :) De úgy néz ki, hogy idén ennyi volt.
Még a szárított virágok kerülnek majd picike zsákocskákba terveim szerint, majd egy évre elbúcsozok eme lila csodától. De az illata azért megmarad a szobában, szekrényben. :)

Most újból Flórától jött az ötlet, és kaptam kedvet tőle a koszorú elkészítéséhez. Tényleg nagyon egyszerű a technikája, akár kisebb gyerekek is el tudják készíteni némi segítséggel. A végeredmény pedig igazán csábos! Kettő is készült: egy nekünk, egy pedig anyáéknak ( ez utóbbihoz már úgy kellett vadásznom a még szép virágokat).

Akinek van még levendulája, ne hagyja ki!

A mi koszorúnk
Csinos masni
Anyának is készült egy
Ketten együtt: a jobb oldali a sajátunk, 2 nappal korábban készült, látszik, ahogy a nagy melegben megszáradt.
 A receptjeimnél pedig barackos pitével és meggyszörppel várlak Titeket! Kukkantsatok be! ;)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...